Bejelentés


RINYAI LÁSZLÓ ÍRÓ MŰVEI A JÉGHEGY CSÚCSA


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Hírek
új cím

Köszönöm az értesítést az új címről.

Hírek bármiről

Nagyszerű ez az Ingyen honlap készítés.


Szavazás




Kívánok kellemes olvasást.

Rinyaszentkirályon nőtt fel nagyszülei házában, írói nevének ez a magyarázata. Különleges házasság című könyvét dedikálja a könyv bemutató után. IRODALMI ÉLETMŰ A közelmúltban, 2015. szeptember 26.-án hunyt el RINYAI LÁSZLÓ író, költő, (Oberding László) családjával Budapesten élt. 2015. október 9.-én búcsúztunk Tőle és kísértük utolsó útjára. Köszönjük együttérzéseiket. 1973. novemberében jött létre az a terve, hogy keretes elbeszélés-gyűjteményt ír reneszánsz hagyományok nyomán, amely a XX. Század második felének irodalmi tükre lesz, valós történetekkel. 2009-ben adott ki belőle egy kis részt, címe TETRAMERON I. ÍZELÍTŐ. Előtte néhány részlet megjelent belőle az IRODALOM VISSZAVÁG c. folyóirat egyes számaiban. 2009-es Radnóti Év alkalmából Pilisvörösváron antológiát adtak ki, benne található A háború nem jó (Vojna ne dobra) c. írása, visszaemlékezés felhőtlen gyerekkorára 1945-ig. 2011-ben jelent meg második kötete, címe KÜLÖNLEGES HÁZASSÁG (a címadó novella Nagyszülei tényleg különös körülmények között, háborúban létrejött házasságáról szól). Irodalmi márványtáblák (három őrmezei klasszikus költő: Kálnoky László, Kormos István és Zelk Zoltán négy márványtáblája). Megjelent az Őrmezői Hírek 2002 január-februári, márciusi, áprilisi és májusi számaiban, és a második díjat nyerte vele a Budapest XI. ker. Kulturális Közalapítvány pályázatán. A Költészetnapi Ünnepségeken minden évben részt vett. Több irodalmi körben tevékenykedett, megjelentek írásai a helyi irodalmi újságokban. Irodalmi Életműve (nem teljes) 1. kötet: TETRAMERON 2. kötet: „Különleges házasság” 3. Kötet kéziratban (címe Szatírikum lesz). 4. Novelláskötet. A novellák nagy része megjelent folyóiratokban, antológiákban, lapokban, elhangzott irodalmi esteken. 5. Elbeszéléskötet. Nagy része megjelent. 6. Szociográfia: „Emma és a metró.” Megjelent a Forrás folyóiratban 1977-ben. 7. „Középparasztok fogyó napjai és holdjai.” Történeti szociográfia. Nagy része megjelent. 8. „Vojna ne dobra.” A II. világháborúban lezajlott történetek. Megjelentek. 9. „Fura és nevetséges történetek a nagy háború idejéből.” 10. kötet: Drámák. Nagy részét a „Különleges házasság” 138. oldalán említett mű tölti ki. 11. Versek.1972-ig írt verseket. Ismertette őket a „Különleges házasság” 135−136. Oldalán. 12. Kisregények. Benne a meghökkentő: Lakodalom az Állatkertben. 13. Tanulmányok, pl. Ady versciklusainak elemzése. 14. Esszék, pl. Weöres Sándor nevéről, szolipszizmusáról. 15. Karcolatok. (Rövid történetek.) 16. „A mogyoródi csata.”(1074. március 14. Salamon király valamint Géza és László hercegek között.) Anonymus és a Képes Krónika alapján. Megjelent három cikke. 17. (Irodalmi) indulásom története. Gyötrelmes volt a sok akadály miatt. 18.A telek története. 19. Lapokban megjelent, irodalmi igényű cikkek. 20. „A szelistyei asszonyok.” Mikszáth kisregényének két rádiójáték-változata. Rádiójátékokat a fiatal rendezők sajnos már képtelenek készíteni. Végül Sinkovits olvasta fel a kisregényből azokat a részeket, melyeket kijelölt. Elhangzott az ismétlésekkel együtt negyvennégy rádióadás a Kossuth és Petőfi Rádióban. 21. Filmforgatókönyv A szelistyei asszonyok alapján „Mathias rex et caesar” címmel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatára (a film nem készült el). 2000. 22. Az Őrmezei Közösségi Ház pályázatára Csehov egyik elbeszélésének dramatizálása Jekatyerina udvarol az orvosnak címmel (orosz szakos is). Meg fog jelenni antológiában. 2014 tavaszán készült. 23−24. „Hét szem cseresznyéért egy patkót!” Második kötetben csak részletek jelentek meg a 47−80. oldalon. Terjedelme még két kötet. 25. Az „Árvíz, ugyebár” c. novella rádiójáték-változata. 26. „Százszorszép királyleány czifra szoknyácskája”: mese. 27. Őrmező irodalmi kincsei. Kálnoky László, Kormos István és Zelk Zoltán műveiről. 28. „Határtalan kultúra Őrmezőn”: Pályamű a Budapest XI. kerületi Kulturális Intézet pályázatára. A két Gellért-legenda és Őrmező kapcsolatáról, a kopjafáról. Annak a Klubnak a kulturális és irodalmi tevékenységéről, amelynek 2001 tavaszától 2010 júniusáig a vezetője volt. A keserűvízről és Saxlehner Andrásról. 29. „Őrmező irodalmi márványtáblái.” Második díjat nyert a leírásukkal a Budapest XI. kerületi Kulturális Közalapítvány pályázatán 2001-ben. (Egy márványtábla található azon a házon, ahol Zelk Zoltán lakott, kettő annak a lépcsőháznak a bejáratánál, amelyből Kálnoky László és Kormos István lakása nyílott, a negyedik pedig a Költők Parkjában tekinthető meg, mind a három költő − és műfordító − fel van tüntetve rajta.) 30. A három költő mellszobrának a leírása. (A szobrok a Költők Parkjában állnak.) 31. „Az ember és a természet harmóniája még megvolt a huszadik század derekán Dél-Somogyban.” Az Irodalmi Jelen Kiadó pályázatára készült 2013-ban. 32. „Ta marbúta”. (Az arab nyelvben a nőnem jele, kígyófejre hasonlít.) Nőkről írta a történeteket. 33. Atanasz Nikolov Konsztantinov visszaemlékezései. Lefordította egyes részeket a II. világháborúban Rinyaszentkirályon tartózkodó bolgár katona naplószerűen megírt visszaemlékezéseiből, és közzétette a Vaspróba ’79 antológiában. (Vesd össze: „Különleges házasság” 139−140. oldal.) 34. A Neue Zeitungnak 1963-ban írott cikkek (német szakos is). Például: NDK-s turistákról, akik a Balatonnál strandolnak, a Szegedi Szabadtéri Játékokról, egy soroksári ipari tanulóról, egy kultúrház építéséről, aratásról, egy autószerelőről, a balfi fürdőről. 35. „Ady Endre in deutscher Sprache”. A németre fordított Ady-versek elemzése, összehasonlítása. 1963. 36. „Mathias rex et caesar” című filmforgatókönyvét a kívánalom szerint angolra fordította 2000-ben. 37. 2011-ben részt vett az Országos Idegennyelvű Könyvtár műfordítás-pályázatán, egy lengyel költő versét kellett lefordítani. Következő évben egy német verset. A műfordítások a NAPKÚT Kiadó füzeteiben jelennek meg. 38. FÖLDI SZÍNJÁTÉK. Dante írta a Színjátékot, azaz a Divina Commediát (1307−1320), Balzac az Emberi Színjátékot. 92 mű a korabeli Franciaország társadalmáról (1829−1848). Főiskolás korában apja Mezőszilason − ahol tanított − bemutatta az ott lakó Németh Péternek, aki László testvére volt. Németh László író belekezdett egy színjátékba, amelynek csak egy kötete jelent meg. Vallomása szerint izgult, nehogy a kiadó az Emberi Színjáték címet adja neki, mert Balzac művét sokkal nagyobbra tartotta. De a ballépés megtörtént, azóta is ilyen címmel jelenik meg: Németh László: Emberi Színjáték, legutóbb néhány évvel ezelőtt. Apjának megvolt Balzac teljes, zöldkötéses Emberi Színjátéka. Elhatározta, hogy ő is ír egy Színjátékot. Majdnem fél évszázad alatt nagyjából meg is írta, főleg az alakok (szereplők) mennyiségére koncentrált. Balzac Emberi Színjátékában 2472 alak szerepel, az ő Földi Színjátékomban kb 2400 alak (változó terjedelmű szöveggel). Azért mégsem illik Balzacot túlszárnyalni! Természetesen Magyarország és kisebb terjedelemben Közép-Európa társadalmáról szól a huszadik század második felében és a huszonegyedik század első évtizedében. Ez is írói jéghegyének az a része, amely nem látszik. Nem ért rá és nem tudta magát menedzselni, inkább írt (a kevés arra fordítható időben). Amint olvasható, sok műve még kéziratban van. De megpróbált belőlük egy-egy tőpéldányt készíteni, amely alapján a mű kiadható. Csak vállalkozó szponzor vagy kiadó kell hozzá, de azokat nehéz találni. Talán lesz majd az ő számomra is egy Gerlóczy Gedeon (Csontváry felfedezője, műveinek megmentője és gondozója − ez pécsi és festészeti példa.) A JÓSLAT (részlet, különálló, kerek történet a KÖZÉPPARASZTOK FOGYÓ NAPJAI ÉS HOLDJAI c. kéziratban lévő történeti szociográfiámból) Nagyapám tizenöt és fél éves volt, amikor egy kéregető asszony jósolt neki: − Vigyázz, meg fognak verni! Nem veszed el azt a lányt, akit szeretsz! Sok pénzed lesz, de nem lesz benne hasznod! Hosszú életed lesz! Adott neki pár krajcárt a lajbija zsebéből (1898-ban). − Ki volt az a lány? − kérdeztem Tőle 1978-ban egy téli délutánon, amikor a szokott helyén, a cserépkályha előtt ült (egy külső kerületi családi házrész kisebbik szobájában). − Hát a szeretőm, na! Már három éve az volt, amikor a háborúba kellett menni. Mondtam neki: Menj férjhez nyugodtan! Aztán húsz év múlva Máriagyűdön találkoztunk újra a búcsúban. − Nagymamának bemutattad? (Nagyanyám meghalt, 1967-ben.) − Nem, mert már kevés volt az idő, menni kellett haza. Háttal volt neki a nagymamád, és ő megkérdezte: Ez a feleséged? Aztán mindjárt mentünk vissza Rinyaszentkirályra. (Azon gondolkoztam, mi lett volna [mi nem lett volna], ha nagymama helyett azt a nőt veszi el.) − Volt sok pénzem is − folytatta − a kommün alatt. Egyik fele piros volt, rajta sarló-kalapács, a másik fele meg fehér, üres. De nem adtak a piacon érte az asszonyok túrót, tejfölt, meg egyebet. Csak kék pénzért! ezt mondogatták. Hát nem volt köszönetem a sok pénzben! − És meg is vertek? − kérdeztem mosolyogva. − Meg − felelte. − De azért nem nagyon, mert nem hagytam magam. Még Garán, siheder koromban, a bátyám udvarolt egy lánynak, akit egy nagygazda-legénynek szántak. Aztán a legény meg a társai egyik este ránk támadtak, amikor ballagtunk hazafelé. Na, de hát én is jócskán visszaütöttem. (Hosszú élete volt már akkor is, de még hosszabb lett. 1983. október 3-dikán, a 102. esztendejében hunyt el ugyanabban a szobában. Az volt a HATALMAS VÁGYA, hogy a SZÁZADIK évét meg akarja érni!!!) VÉGE A HÁBORÚ UTÁN (részlet, különálló történet a KÖZÉPPARASZTOK FOGYÓ NAPJAI ÉS HOLDJAI c. kéziratban lévő történeti szociográfiámból) − Magyar aknaszedő katonák kutattak az ágerdei úton − mesélte nagyapám −, s egy tucat tankaknát, 50 darab téglaalakú ekrazitaknát és sok kukoricaaknát hatástalanítottak. Azonban mi még pár év elteltével is féltünk, amikor az ágerdei út parragszénáját gyűjtöttük (győtöttük). (1944 − ′45 fordulóján a németek benne tanyáztak három hónapon át, innét lőtték az oroszokat, majd a bolgárokat [Rinyaszentkirály falut]). Nagyanyám jól leszidta nagyapámat, miért épp ennek az útnak a füvét vette meg a Legelőtársulat árverésén. − Hálistennek, nem lett baj − könnyebbült meg nagyapám a szénakazal hajazása után. Viszont Bagóéknak a Sanyi fia ott szórakozott egyszer a siheder pajtásaival: tüzet raktak, durrogtattak. Kilűtte a fél szemét a szerencsétlen. Nagyapám a lelkemre kötötte, be ne tegyem a lábomat az erdőbe, amikor a Szállásnál a Rinyában fürdök. (Itt fürödtek a nagyfiúk, köztük a beképzelt, tanítójelölt F. Jancsi, meg a nagylányok, közöttük a csodaszép, kedves, mosolygós B. Sári.) A falu népe visszaköltözött a nagybajomi és patosfai kitelepítésből, visszazökkent az élet a régi kerékvágásba (vontatottan). Sokan majdnem üresen találták a házukat − a hajukat tépték −; az oroszok a bútorok java részét felvágták, eltüzelték, vagy áthurcolták egyik házból a másikba. Mindenki igyekezett a bútoraiból, berendezési tárgyaiból amennyit csak tudott visszaszerezni − ebből aztán veszekedések kerekedtek. − Amikor a front közeledett − mesélte még nagyapám − a népek sok mindent elástak az udvarokban, a kertekben: egy-egy véndöl zsírt, egy-két tábla szalonnát, több szál füstölt kolbászt, lesütött húst a fagyos zsírjában, pár kiló sót, néhány zsák lisztet, cukrot, miegyebeket. De többnyire csak hűlt helyük maradt nekik, mert az oroszok hosszú, szeges botokkal szurkálták a földet, és ahol gyanús, puhább volt, felásták. A VETŐGABONÁT kölcsön kaptuk, cséplés után kellett visszaadni. Orosz és magyar búza volt, vegyesen. A volt cselédek ennivalóért jártak napszámba a parasztokhoz. Nem sokkal a világégés után, amikor egyszer a szőlőben dolgoztunk, villám csapott a pince(ház) melletti öreg meggyfába. Nagyanyám nem bírt elszaladni onnét, megbotlott, elesett. De nem esett rá a derekára a fa törzse, az ágak fenntartották. Nagyapám kihúzta alóla. Az ijedségen kívül más nem esett vele. − Jaj, jaj! A háborút megúsztam, most meg majdnem rámentem! VÉGE AZ ÁTTELEPÍTÉS (TETRAMERON c. kéziratban lévő keretes művem 7. novellája) A szomszéd országban jól éltünk, volt egy hatszobás villánk, nagy kerttel. De a háború után áttelepítettek minket magyarokat. Egy ideig rokonoknál, ismerősöknél laktunk. (Akkor is úgy, hogy anyám másutt, mint én.) Amikor már mindenki megjött a menekülésből, nem volt hol laknunk. A Ligetben sétáltunk két napig. Egyszer csak ezt olvastuk az ojságban: „Ne csináljon gondot a lakásból, forduljon bizalommal ifjú Szakácshoz!” Ifjabb Szakács ′46 augusztusában 1000 forintért lakáskiutalást szerzett nekünk. A pénzt a munkahelyemtől kaptam kölcsön azzal, hogy majd a nővérem megküldi külföldről. De december lett, mire megküldte, és egy pénzváltó átváltotta forintra. Addig a munkahelyemen irtó balhét csaptak, s decemberben már csak 22 forint bért kaptam, mert vonták le. − A lakásban egy gyógyszerész lakik a nejével − magyarázta ifjú Szakács −, társbérlet; van egy cselédszoba is, amelyben a volt tulajdonos, egy horthysta tiszt egykori cselédje lakik a férjével, de két hónap múlva leköltöznek Szegedre, mert a férfi ott kapott állást. Hosszú folyosó vezetett a nagy, világos szobába, amelyik ki volt utalva nekünk. Lihthofra néző, sötét volt a fürdőszoba; s én nem vettem észre − mikor megnéztem a lakást −, hogy ebből egy ajtó nyílik még két szobába, ahol egy részeges szenesember lakik az ugyancsak részeges feleségével és a sógorával (aki aztán májzsugorban halt meg). Bútorokat egy ismerőstől szereztünk, akinek fel kellett számolnia és át kellett adnia a házát. Főorvos barátunk és Hufnágel Pisti stráfkocsival húzták át a bútorokat, végigröhögtük az utat. A szenestróger baltával várt minket, hogy ugyan be nem költözünk, mert ez a szoba ki van utalva a másik sógorának! − Mutassa a kiutalást! Hát aztat ő nem tudja, de holnap (hétfőn) már a kezében lesz. Megnyúlt az álla, amikor megmutattam neki a miénket. (A Lakáshivatalt csöppet se zavarta, hogy kétszer utalták ki. [Mindenesetre ifjú Szakács másnap intézkedett, hogy a szenesember sógorának a kiutalását visszavonják.]) Aztán hasonló volt a kapcsolat köztünk továbbra is, főleg villanyszámla-fizetéskor tört ki mindig a balhé. A volt cselédről kiderült, hogy a férje nem a férje, aztán jött egy másik, egy harmadik. De a nő előzőleg összeszűrte a levet a szenesemberrel is, s egyszer jön hozzám az egyik férj: − A Juliska le akar ugrani! Én uzsgyi fel a negyedikre: már épp a körfolyosó korlátján állt. Megfogom a haját: − Jössz le mindjárt! Megpofoztam, adtam neki egy pohár rumot, attól mindjárt elmúlt az öngyilkolási szándéka. A szerelmi háromszögekben, sőt négy-, ötszögekben aztán nem lehetett kiismerni magát az embernek! A gyógyszerész meg bortól részegen aludt éjjelenként, amikor a felesége morfiumért bolyongott. Átjárogatott hozzám is, hogy hívassam ki a mentőket, mert vesegörcse van. A környék orvosai már ismerték, nem jöttek ki hozzá. A férje patikájába be nem tehette a lábát! Ezért azt csinálta, hogy lefeküdt az utcára, az átvert járókelők meg mentőt hívtak. Pár óra múlva vidáman jött ki a kórházból, biztos bemesélte az orvosoknak, hogy a nagy fájdalmára csak a morfium használ. Lázálmai voltak, melyeket valóságnak hitt: Jézus Krisztus lehajolt a keresztről, s homlokon csókolta. Egy lopott ezüstkanalat mutogatott: hogy ilyenből 120 volt neki hajdanán! Késből, villából és tányérból is 120 volt neki, és 1200 tojásból csinált rántottát a vendégeknek! Később üres, pecsétes vényeket lopott, és recepteket hamisított. Majd simán lopott − börtönbe került −, még később koldult. A szenesember felesége és Juliska aztán levitriolozta egymást. Lúgkövet öntöttek egymásra, szerencsére nem ment a szemükbe. Majd mikor férjhez mentem, és Óbudán kaptunk lakást, eladtuk ezt a szobát 5000 forintért Juliskának. Ő most is ott lakik, a férjeivel és a szenesemberékkel együttélésben. VÉGE










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!